CikkekSzabó Szilvia
a dal szeretetében
Még nem is régen babérkoszorús emlékplakettet vehetett át művészi pályáján eltöltött
20 év alkalmából. Napjainkban újabb jubileumhoz érkezett Szabó Szilvia művésznő. Előadói
munkásságának egyik szép és legújabb termését tartom a kezembe, melynek borítója vidám
hangulatot tükröz. A kisállatok szeretetéről tanúskodik CD-jének a címe: "Egy cica, két
cica..." Ezt a zenei kiadványt egy korábbi lapszámunk leközölte (2002. augusztus) már
ismertette. Akik olvasták tudják, hogy két cica ott mosolyog Szilvivel együtt a
CD-kazetta borítón.
Szabó Szilviát bátran sorolhatjuk műfajunk patinás művészei közé, hiszen gyönyörű,
sikeres dalban eltöltött 30 év áll mögötte.
De hogyan is vall erről a művésznő?
Kicsit szomorú, de boldog is vagyok egyben, hiszen az idő kegyetlenül gyorsan megy,
de az eddig megtett út szép és gazdag volt. Valamikor 1976-ban kezdődött, még
táncdalénekesként működtem, s egyszer egy fellépésem során Mészáros Tivadarékkal hozott
össze a sors. Némi gondot okozott a zenei kíséret a táncdalokat illetően, s akkor az ő
javaslatára elkezdtem cigány nótákat énekelni. Bizony nem kis sikerrel. Na ezzel vett
éles kanyart az utam. Ezután Tivadar által Lepsényi Pergel Gézához kerültem, ő vett
szárnyai alá és indított el ezen a göröngyös, de csodálatos pályán. Aztán gyorsan
követték egymást az események: a DUNA MŰVÉSZ EGYÜTTESBE kerültem, jártuk az országot,
de akkor csak az lehetett a tagja az Együttesnek, aki egyben rádió-énekes volt. Ezt
tehát rendbe kellett tennem. Jelentkeztem meghallgatásra a rádióban. Sikerült.
1977-78-ban próbafelvételek készültek. Igazán, fiam megszületése után 1980-ban indultak
a folyamatos "Z" felvételek velem. Két éven át, évi két felvétel készült 1983-ig, aztán
1992-ig évente egy-egy.
Döntésed végleges volt? Nem a táncdal, hanem a magyarnóta? - és miért?
Ebben a műfajban teljességgel ki tudom fejezni érzelmeimet. A táncdal is kedves
számomra, de hullámzó, és bizonyos divat-irányzatokat követ, míg a magyarnóta örök,
mint az emberi alap-érzelmek. Határtalan érzelmi kincs rejlik benne. Mélyebben lehet
eljutni az emberek lelkéhez, szívéhez. Egyszerűen, szeretem. Mint ahogy a költő mondja:
"nem tudom, hogy mi okból..., szeretem, de szeretem..." Szüleim is ebben a légkörben
neveltek, és a gyermekkor mindig meghatározó az életünk alakulásában.
Van egy polgári, "civil" foglalkozásod, képzettséged. Mi az?
Igen. Közgazdasági egyetemen külkereskedelmi és marketing szakon szereztem diplomát
(1992-1994-ben) és 1998-ban pedig a szinkronszínész képzőt végeztem, s mellette
filozófiai és esztétikai tanári diplomát szereztem. 1972 óta vagyok szabadúszó, énekes
előadóművész. Egy darabig valóban két sínen futott a vonatom, de 1980-tól pedig csak,
magyarnóta énekes, most már csak a nóta kapott zöld utat. Az említett képesítéseimet
jelenleg is kamatoztatom. Művészeti szakközépiskolában tanítok, konkrétan magyarnótát
(és fiataloknak!), stílust, hangképzést. Lehet, hogy ezek a fiatalok később letérnek
erről az útról, de legalább betekintést nyernek e műfaj szépségeibe is, mert sajnos
oktatási rendszerünkbe nincs tantárgyként ez a szak. A magyarnóta, mint tudjuk,
különleges, más előadásmódot kíván,
Hogy látod a műfajunk helyzetét a jelenünkben?
Nem virágos a helyzet, az biztos. De nem a magyarnótára való igénnyel van baj, hanem
a lehetőségekkel. A RÁDIÓBAN EGYSZER van naponta, délben EGY ÓRA! És ezzel le is van
tudva. TV-ben gyakorlatilag NINCS. Kivétel az ATV és BP-tv. De azokat sok helyen nem
tudják fogni. Az u. n. királyi TV-ben el van hallgattatva a nóta. Ha úgy kaphatna helyet,
mint pl.: a Dáridó, vagy legalább azon belül néha, akkor nagyobb népszerűséget vívhatnánk
ki magunknak, és a műfajnak. A gyakoriság sokat jelenthetne. Persze minőséggel.
Elfoglaltságaidról szólj egy kicsit.
Természetesen először is ott a családom. Az idők folyamán megszokta az én
időbeosztásaimat, életvitelemet, és nagyon jól alkalmazkodtak hozzá. Az éneklés mellett
sok társadalmi munkát is vállalok, és hát tanítok. A Magyarnótaszerzők és Énekesek
Országos Egyesületében 3-4 éve az alapítványi ügyeket vállaltam fel, mint az alapítvány
titkára. Itt láttam, hogy mennyire közömbösek a nóta iránt azok, akik pedig megtehetnék,
hogy segítsenek. Nincs igazi szponzora ennek a műfajnak. Csak csordogálnak az adományok,
és bizony többnyire nyugdíjas művész társainktól.
2003 januárjától májusig a havi egyszeri Csendül a nóta műsoroknak voltam
szervezője-rendezője Nógrádi Tóth Istvánnal. A próbáktól egészen a fellépésekig kísértem
figyelemmel a műsort. Az ezt megelőző években egy ideig az ATV-ben, mint műsorszerkesztő
dolgoztam. Mindezek mellett a 10 éve működő Kispesti Vigadó Magyarnóta Klubjának
vezetőségi tagja vagyok, s gazdasági ügyekben segítem klubunk munkáját.
CD-id, kazettáid, lemezeid?
Két önálló CD-m jelent meg eddig. Az első a "Te hoztad a boldogságot..." (1996-ban, s
ezt a nagy TV be is mutatta két részben). A második 2002-ben megjelent "Egy cica, két
cica...", amit végül is a "Dankó Pista" jubileumra szántam.
Úgynevezett nagy lemezeken is közreműködtem, melyek a Hungaroton kiadásában jelentek
meg. PL: 1998-ban "Matróz csárda" címmel, táncdalokat énekelek, másik lemezen a címadó
dalt adom elő, az "Orgonavirágos tavasz éjszakákon...". Ezen négyen énekelünk.
Szentendrei Klári, Pataki István és Kovács Lajos. S szintén még ez évben kértek fel egy
lakodalmas kazettára, a "Lagzi Manci" I-II. Ezt a Magneoton adta ki. Ezt követte több
más kiadvány. 1994-ben Szántó Ferenc fia kérésére Herr Olivérrel énekelek egy Hungaroton
gondozásában megjelent kazettán. "Táncba hív a nóta engem...". De meghívtak egy Tasnády
lemezre is. Továbbá több szerzői kazettán is jelen vagyok, pl. Somogyi Zsolt. Csoportos
kazettán, pl. a "Már minálunk babám..." a klub által kiadotton.
Van-e a szívedhez közel álló dal, nóta?
Sokat szeretek, szinte mindegyiket, melyeket énekelek, de nagyon mélyen a szívemben
a "Somogy megye kellős közepében" című, egy II. világháborús dal van. Balladaszerű
történetet beszél el. Aztán az "Ott, ahol zúg az a négy folyó...", amit négy év óta
viszek, mindig elénekelem ahol fellépek. Számos új dalt is felvállalok, pl. Somogyi
Zsolt-Vass Gábor: Szomorú szívek..., vagy Kikli Tivadar-Szilágyi Ferenc páratlan
gyönyörű dalát, az "Eltűntél a fényes nyárral...". Fontos elmondanom, hogy ezek a
kiadványaim bizony csak szponzorok segítségével készülhetett el. A pénz nagy úr. Sok
mindent eldönt, ha nincs, akkor a legszebb alkotások is (szövegek, dalok) elveszhetnek.
Félő, hogy ez a nagy pénz-központúság a minőség javára is mehet.
Hogyan tovább a jövőt tekintve?
Remélem, a szekerem megy tovább. Ezért megteszek mindent. Továbbra is minden
képességemmel szolgálom a műfajt. Szeretnék még CD-t és kazettát kiadni. S ezt kívánom
sok pályatársamnak is, hiszen az előadók a hírvivői a szerzeményeknek, ők tudják
népszerűsíteni, ismertté tenni. Ezért fontos, hogy minél többen és többször adjanak elő
egy-egy dalt. Szerintem sokat árthatunk mi magunk azzal a műfajnak, ha egy-egy dal
menetét megrekesztjük, annak terjedése elé gátat emelünk. Nem szerencsés dolog, ha egy
dal előadását egy előadóra leszűkítjük, hiszen a nóta nagy öregjei (Solti, Vörös Sári,
Dóri József) mindig, minden szép nótát énekeltek egy időben. Természetesen kötődhet
egy-egy szám X-Y-hoz, aki ismertté tette, de azt más is felvállalhassa. Közös ügyünk,
hogy a nóták terjesztéséért mindent megtegyünk. Ha valamit minél többen adnak elő, s
többször, akkor válik slágerré, akkor ül meg jobban az emberben. Ez volt a "Búcsút int
az ősz a nyárnak" esetében is. Mindhárom nagy nótás személyiség énekelte, énekelhette!
Jól is néznénk ki, ha a verses műfajban pl. a "Vén cigány" vers előadása megállt volna
Bessenyeinél, vagy Sinkovicsnál és kész, más már nem is adta volna elő. Vagy a József
Attila versei, Major Tamásnál véget értek volna. Jövőben ezt a dolgot toleránsabban
kellene kezelnünk, hogy legalább mi, magyar-nótások ne nehezítsük meg sorsunkat.
Köszönöm, hogy mindezt elmondhattam, s hiszem, hogy a magyarnóta, örökös tagja marad
a magyar kultúra nagy családjának.
Én is köszönöm a Nótás Újság olvasói nevében a beszélgetést. Jó egészséget,
családodban szeretetet és ilyen lankadatlan nótás kedvet kívánok még hosszú időre.
László Mária Dél-Alföld Nótás újság (2003. október)
Te hoztad a boldogságot
Nóták, csárdások, népdalok
Nem divat a magyar nóta. A fiatalok közül egyre kevesebben ismerik a fogalmat is:
húzatni a cigánnyal, mulatni, sírva vigadni, kedvenc nóta, bokázni és így tovább. Régi
magyar filmekben lát effélét a néző, olvashat róla regényekben.
Szabó Szilvia a színpad közelében nőtt fel. Édesapja dobos volt, édesanyja sztepptáncos.
Gyerekkorában kiderült, hogy jó hallása van, zongorázni kezdett. Konzervatóriumba járt,
majd a rádió stúdiójába jelentkezett táncdalénekesnek. Jól sikerült a meghallgatás,
elvégezte a stúdiumot, és táncdalénekes lett. Az Országos Szórakoztatózenei Központ
engedélyével a zsebében rövidesen haknizni kezdett. Együtt járta az országot a "nagyokkal",
a Záray-Vámosi házaspárral, Sárosi Katival egészen 1976-ig. Közben rájött arra, olyan
szakmát kell választania, amelyben a kiöregedés veszélye távolabb tartható. Egy váratlan
pillanatban úgy döntött, hogy nótaénekes lesz. A műfajról ő sem tudott sokat, korábban
népdalt igen, nótát nem énekelt. Vörös Sári és Reményi Sándor voltak a mesterei. Sokat
tanult tőlük és rövidesen A kategóriás engedélyhez jutott. A Duna Művészegyüttessel
turnézott, és egy sikeres próbafelvétel után 1980-tól folyamatosan foglalkoztatták a
rádióban. Gyakran utazott külföldre, a világ minden táján megkülönböztetett szeretettel
fogadták az ott élő magyarok. Megbecsülésük jeléül sok szép fellépőruhát is kapott tőlük,
színpadi és magyaros motívumokkal hímzettet egyaránt felvesz az előadásokon.
Találkozásunk apropója az volt, hogy a rádióműsor tanúsága szerint igen gyakran
hallható előadásában magyar nóta, különösen most, augusztusban a Jó ebédhez szól a nóta
adásaiban. Szabó Szilviát a televízió is felfedezte, az MTV 1 vasárnap délelőtti
műsorában a minap élőben énekelt.
Eddig a műfaj barátai kilenc kazettán hallhatták a hangját. Most, sok év után
megjelent az első CD-je Te hoztad a boldogságot címmel. A lemezen nóták, csárdások,
népdalok szerepelnek, az énekest ifj. Sánta Ferenc és zenekara kíséri.
(v. a.) Magyar Nemzet (1998. 08. 22.)
|